Mini-interjú a Sub Rosáról
MM: Olvastam a művet. Igazán impozáns és elgondolkodtató. A magam részéről általában odafigyelek a történelemre, a régészetre, ilyesmikre, mint folyton kutakodó lény, így aztán tisztában vagyok azzal, mit is jelent a kutatómunka. Ami megkapott, hogy nagyon alaposak az ismereteid a középkori templomosokkal kapcsolatban. A műhelytitkod tabu, de az érdekelne, hogy mennyire hitelesek ezek az információk? Azzal pedig mindenképpen egyetértek, hogy ez a mítosz a miénk, a sajátunk. A kelet-európai „Da Vinci-kód”, ha úgy tetszik.
BSZ: Köszönöm a dicséretet! A regényben előforduló történelmi információk jó 90 százalékát merném pontosnak nevezni. A maradék 10 százalékba esik többek között a titkos, 33 évente költöző könyvtár – a Sub Rosa könyvtár –, ami után a főszereplők nyomoznak, és néhány olyan legenda is, aminek egyszerűen nincs szilárd történelmi bizonyítéka. A regényem talán legfőbb célja, hogy felkeltse az átlagolvasók érdeklődését a történelem iránt, a történelemben jártas olvasókat pedig olyan kalandra hívja, amelybe tulajdonképpen már félig-meddig beleártották magukat. Neadjisten még vitára is csábíthatja őket, amit én – bevallom – különösen élveznék. Ami a saját mítoszunkat illeti, mindenképp egy olyan történetet, felnőttmesét akartam megalkotni, ami csak egy karnyújtásnyira van tőlünk, és ami nem olyan helyeken, kultúrákban játszódik, ahol nem jártunk, és amit nem ismerünk. A Da Vinci-kódtól elvonatkoztatnék, hiszen – bár valóban művészettörténeti thrillerről beszélünk – sokkal inkább A Foucault-inga, A rózsa neve, A Pendragon-legenda, az Angyali játszma vagy épp A kilencedik kapu c. film volt rá hatással. Ha már mindenképp bele akarjuk keverni Dan Brownt, akkor már sokkal inkább az Angyalok és démonok, mintsem A Da Vinci-kód.
MM: Tervezel-e hasonló, múltba tekintő műveket? Eszedbe jutott-e, hogy folytasd a történetet?
BSZ: Az első kérdésedre válaszolva: igen. Sőt, nem csak ilyen jellegű, de ennél sokkal direktebben a múltba tekintő műveket is. Jelenleg egy történelmi regényen dolgozom, mely 1292 és 1314 között játszódik Magyarországon, és a magyar templomosokról (leginkább egy bizonyosról) szól. A címe egyébként Non nobis, Domine, és lesz benne minden, mi szem-szájnak ingere: szerelem, bosszú, háború, trónharcok, véres összecsapások, lovagi nevelés, középkori gasztronómia, és az országunkat tönkretevő nemesség is megkapja a magáét cinikus megjegyzések és temérdek szarkazmus kíséretében… A második kérdésedre is igennel válaszolok, bár nem közvetlen folytatásról van szó. A Sub Rosa a PRAGA CAPUT REGNI sorozat első kötete, melyen belül több művészettörténettel, történelemmel és magával Prágával foglalkozó regényt is készülök írni a közeljövőben. Ezekben minden bizonnyal feltűnnek majd a Sub Rosa főszereplői is, de legfeljebb mellékszerepekben, vagy egészen más színben.
MM: Kinek ajánlod ezt a legfrissebb munkádat?
BSZ: Mint minden Bíró Szabolcs néven kiadott könyvemet, ezt is Múzsámnak, Szerelmemnek, Életem Párjának ajánlom. Biztos vagyok benne, hogy az ő szeretete, támogatása és őszinte kritikái nélkül ma nem tartanék ezen a szinten. Tulajdonképpen egy életművel szeretném Őt megajándékozni, ezen az ajándékon dolgozom folyamatosan. Mondhatni, feltettem rá az életem.