Lány, aki múzsa és kritikus (riport)
Francis W. Scottból idén hivatalosan is Bíró Szabolcs lett
Bíró Szabolcs kisudvarnoki író, a szlovákiai magyar „székirodalom“ megteremtője, töretlen írói kedvvel vágott neki az idei esztendőnek. Január 1-jén vált letölthetővé honlapjáról legújabb kisregénye, Az ötödik parancsolat, melyet meglepetésül szánt olvasóinak. A művel Umberto Eco előtt tiszteleg, erre számos utalás is felfedezhető a regényben, de ne siessünk ennyire előre… Bíró Szabolcs ugyanis rögtön az év elején leszámolt Francis W. Scott-tal, eddigi alteregójával. Vele beszélgettünk.
– Úgy gondolod, nincs igény a ponyvaregényre, vagy ez a figura már nem illik ahhoz az irodalomhoz, amit ezentúl művelni szeretnél?
– Nem illik hozzá. Francis W. Scott nagyszerű ugródeszka volt, nem is kívánhattam volna ennél jobbat, de most ideje továbblépni. Muszáj, ha maradandót akarok alkotni, és nekem ez a célom. Lehet, hogy Wilson kalandjai izgalmasak és jómagam is élvezem az írásukat, de az ilyen regényekkel tele van a polc. Én többet szeretnék adni az olvasónak. A saját nevemet választottam, ez már rögtön komolyabban hat. Ha az ember nem akar elbújni valami álarc mögé, hanem saját magát mutatja, és úgy tűri a megkövezést, azt rögtön komolyabban veszik. A krimi, mint műfaj egyébként megmarad nálam.
– Mi az új irány?
– Megpróbálom elmagyarázni Az ötödik parancsolat példáján. Szinte végig egy egyszerű, nyomozós, gyilkosságot felgöngyölítő kisregény. A gyilkos indítéka viszont nem valami hétköznapi dolog, így nyer érvényt az egész. A csattanó itt egy olyan problémát világít meg, ami jellemezte az akkori társadalmat, általa egy kicsit beleláthatunk a történelembe. A mondanivaló tehát a sorok között van. Fontosnak tartom benne az egyházkritikát is, valamint a vendégszövegeket, amelyek ezentúl minden Bíró Szabolcs-könyvben fellelhetőek lesznek. A kezdő mondat első fele például többször is előfordul az Odüsszeiában, ezzel utalva arra, hogy Pál barát már húsz éve vándorol, és nem jut haza. Ugyanakkor található benne szó szerinti idézet a Ben Hurból is.
– Sokkal önkritikusabb lettél. Minek tudhatók be a változások?
– Azt mondják, a világot a férfiak irányítják – a férfiakat azonban a nők. Ha nem lennék a Múzsámmal, akkor most épp a harmadik Frank Wilson kalandot pötyögném, és ugyanott tartanék, mint egy-másfél évvel ezelőtt. Ez a lány a legnagyobb kritikusom lett. Sokszor tudatlanul is formálja a stílusomat, azt, hogy mit adok ki a kezemből. Olyat akarok alkotni, ami méltó hozzá és minden könyvemet neki ajánlom. Mivel ő tehet a változásról, a megkomolyodásomról, a metamorfózisomról, én a létezéséért cserébe egy életművet adok neki.
_____
Az ötödik parancsolatot elolvasva és az íróval beszélgetve megbizonyosodtam arról, hogy Bíró Szabolcs életében valóban fordulat következett be. A történelem iránti szeretete nem hagyott alább, kiegészült viszont a latin nyelv iránti vonzódással. A készülőfélben lévő művek címei (Sub Rosa; Non nobis, Domine) is erről tanúskodnak. A nagy lelkesedéssel alkotó fiatal írótól azt is megtudtam, hogy inkább magyarországi kiadók felé kacsingat, s nem tart attól, hogy egy (részben) új olvasótáborért kell majd megküzdenie.
Isten veled, Francis W. Scott; légy üdvözölve, Bíró Szabolcs!
Bogár Gabriella,
Csallóköz
(2010. január 26.)