Pokoli szimfóniák (recenzió)
Könyvajánló a magyar kortárs irodalom egyik legjobb antológiájához Hogy hogyan találkozhat öt jobban megnézve más-más korosztályú író egy közös antológiát néhány hosszabb novellából, és egy ezeket összefogó füzérből, az számomra örök kérdés marad. Bíró Szabolcs, Nolik Antal, Michael Mansfield, Jonathan Cross és Angyal Sándor első közös kötetét az Ördög lakja, a történetekben egyedül Ő a közös, aki mindenhol halált, kegyetlenséget és félelmet gerjeszt, legyen az a kötet egy lapja, vagy az olvasó lelke. Persze, ma már az Olvasó nem hisz a babonákban, reméljük, „a babonák sem hisznek bennünk”.
A Pokoli Szimfóniák egyedülálló mű, azt tekintve, hogy talán néhány kevéssé ismert szerző szedi össze képzelete legjavát, hogy valami maradandót alkosson, és mégis olyan minőségben teszik ezt, amit még a „nagy” íróknál is ritkán láthatunk. Lenyűgözően sok munka lehetett mind a szerkesztésben, mind az írásban, nem is beszélve a helyből magával ragadó borítóról. A könyv tele van ötletekkel, amik feldobják a szokásos antológiák felsorolás-jellegét, kezdve a könyv „adatait” leíró filmszerű főcímmel, egészen az Angyal Sándor által megformált Ördög megfelelően kiválasztott idézetektől hemzsegő narrációjáig. Valójában az igazán nagyszerű az, hogy a sötét és baljóslatú téma ellenére egyik alkotó sem ment át „dárkosba”, mindenki olyan színvonalon alkot, ami megköveteli a szépirodalom jelzőt.
A történetek helyszínei különbözőek: Bíró Szabolcs kedvenc Prágáját kelti életre, Nolik Antal szülővárosát, Szabadkát eleveníti meg, míg Michael Mansfield és Jonathan Cross Itáliába kalauzol minket, előbbi Torinóba, utóbbi pedig Velencébe.
Mint tapasztalt Bíró Szabolcs „kötetlátó” előtt, előttem a szerkesztést le sem tagadhatná a Magyar Székirodalom alapítója, hiszen minden író műve elé került egy barokk festmény fekete-fehér másolata, amit a korábbi köteténél még furcsának, talán oda nem illőnek gondoltam, de már egészen megszoktam, ráadásul fokozva a hangulatot mindegyik az Ördögöt ábrázolja, és már előre belelök bennünket a történelem misztikumaiba, ami minden novellát, vagy inkább kisregényt átsző.
A kötet után leginkább arra döbbenünk rá, hogy nem csak a Pokoli Szimfóniák, hanem a mi életünk Co-Producere is az Ördög.
A nehéz beszerezhetőség ellenére csak ajánlani tudom mindenkinek a kortárs magyar szépirodalom egy ilyen kiemelkedő alkotását.
Sceurpien,
Share Your Art
(2011. május 24.)